Keresés a Bibliában

106 1Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 107,1.1Krón;16,7) 2Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? (Zsolt 105,27-41) 3Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. (5Móz 27,1-14) 4Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 5Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 7Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. (2Móz 14,11.12) 8De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) 9Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. (2Móz 14,21.22) 10És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. (2Móz 14,8.23-28) 11Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. (2Móz 14,28) 12És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét. (2Móz 15,1-21) 13Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! (2Móz 15,24;17,2) 14Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. (4Móz 11,4.1Kor;10,6) 43 1Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem. 2Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 3Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem! (Ésa 49,8) 5Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Zsolt 42,6.12) 44 1Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. (1Krón 25,1;26,1) 2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. (2Móz 12,26.29; Józs 4,21.22) 3Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. (Zsolt 102,3) 4Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. (Józs 11,6-23) 5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) 6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; (Zsolt 20,8;33,16) 8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. (Róm 11,19) 9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. (Zsolt 60,3) 11Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. (Csel 1,20) 12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. (Róm 8,36) 13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. (5Móz 32,30) 14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. (Zsolt 79,4) 15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. (Jer 24,9) 16Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. (Zsolt 74,10) 18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. (Zsolt 22,27;70,5) 19Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. (Zsolt 23,4) 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: (Zsolt 51,20) 22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. (Zsolt 139,4) 23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. (Róm 8,36) 24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! (Zsolt 7,7; Máté 8,25) 25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? (Zsolt 40,15) 26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. (Zsolt 119,25) 27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! (Zsolt 25,11) 45 1Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. (1Krón 25,1;26,1) 2Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. (Zsolt 125,1) 3Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. (Én 5,16) 4Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. (Péld 18,10) 5És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. (Zsolt 22,10.11) 7Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. (Zsid 1,8) 8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. (Zsid 1,9) 9Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. (Zsolt 64,6.7) 12Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! 13Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. (Zsolt 72,10.11) 14Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. 16Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. (Zsolt 139,17) 17Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. (Zsolt 3,6.7) 18Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! 46 1Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra. (1Krón 25,1;26,1) 2Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. (Zsolt,46 6. Zsolt. 9,10.) 3Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: (Ésa 54,10; Ezék 38,20) 4Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela. 5Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. 6Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. (1Kir 9,3; Zsolt 22,4) 7Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. (Zsolt 2,1-5) 8A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela. (1Kir 3,9) 9Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön; (2Sám 8,15; Péld 31,8.9) 10Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben. (Zsolt 76,4; Józs 11,8.9) 11Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. (1Kir 3,16-27) 12A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. 47 1Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (1Krón 25,1;26,1) 2Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval. 3Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön. (1Kir 4,21.24) 4Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá. (Zsolt 60,8-11.2Krón;9,26) 5Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela. (Csel 17,26.2Móz;2,8.5Móz;32,8) 6Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr. (Zsolt 132,8.4Móz;10,35.2Sám;6,15.16) 7Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! 8Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel. 9Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. (2Móz 25,20-22) 10Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen! 48 1A Kóráh fiainak zsoltáréneke. (1Krón 25,1;26,1) 2Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén. (Zsolt 132,13.14) 3Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa. (Máté 5,35) 4Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. 5Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen. 6Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7) 7Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé; 8A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. (Jób 21,7-15) 9A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela. 10A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében. 11A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod. (1Móz 18,25) 12Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért. (Zsolt,48 5. 6. Zsolt. 67,5.) 13Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. (Zsolt 31,19;94,3-7) 14Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: (Jób 21,14.15) 15Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!

KNB SZIT STL BD RUF KG