137
1Babilon • folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.• Jer. 39,9.
2A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,• Jób 28,20-27.
3Mert énekszóra nógattak ott • elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!• 2Kir. 25,1. 11.
4Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem • felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!• Jer. 51,50.
6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!• vers 22.
7Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, • a kik azt mondták Jeruzsálem napján: † Rontsátok le, •• rontsátok le fenékig!• Ésa. 34,5-8. † Jer. 39,2. 3. 8. •• Ezék. 25,3. 6. 8. 26,2. 35,15. Abd. 1,11.
8Babilon leánya, • te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!• Jer. 50,1-3. 51,1-49.
9Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja • kisdedeidet!• Ésa. 13,16. 17. Dán. 5,30. 31.