14Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. (Márk 16,19; Eféz 1,20-22;Mát 3,17) 15Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. (Luk 22,42-44; Fil 2,7.8;1Ján 3,5) 16Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Ján 16,23.24.27) 5 1Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, (1Móz 48,21;1Móz 47,9) 2A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. (4Móz 15,24) 3És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért. (3Móz 16,6-16) 4És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is. (2Móz 28,1) 5Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. (Zsolt 2,7) 6Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. (Zsolt 110,4) 7Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, (Mát 26,39;27,46;Luk 22,42-44) 8Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; (Mát 3,17; Fil 2,6-8) 9És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, (1Móz 48,13-20) 10Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. (1Móz 14,18-20; Zsolt 110,4)