33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 34Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. (Zsolt 69,22) 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. (Zsolt 22,19) 36És leülvén, ott őrzik vala őt. (Mát 14,28) 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. (Ésa 53,12) 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. (Zsolt 22,8) 40És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mát 26,61; Ján 2,19) 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: (Mát 13,1.2) 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. (Zsolt 22,9) 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. (Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)