25Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Luk 10,21.1Kor;1,26-29) 26Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 27Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát 28,18; Luk 10,22; Ján 3,35;17,2; Fil 2,9) 28Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. (Mát 12,20; Jer 31,25) 29Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Ján 5,3)