17Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 18És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. (Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 19Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 20Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. (Mát 1,20) 21Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. (Mát 3,16.17) 22És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (1Kor 11,23-25) 23És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; (Mát 1,16;13,55) 24És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. (Mát 6,21) 25Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. (Eféz 6,14) 26És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. (Mát 24,44.46.47)