14 1Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. (Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57) 2Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. (Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13) 3Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. (Mát 26,6-13; Ján 12,1-8) 4Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? (Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10) 5Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. (1Tim 6,6-11) 6Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10) 7Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. (5Móz 15,11) 8Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. 9Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére. (Mát 3,10) 10Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. (Mát 26,14-16; Luk 22,3-6) 11Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal. (Jak 2,15.16.1Ján;3,17.18)