29És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 30És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Zsid 5,8;Ján 18,11) 31A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Csel 1,12) 32És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? (Dán 12,1) 33Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 34Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt. (Márk 13,21; Luk 17,23)