16 1Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. (Mát 28,1-8; Luk 24,1-12; Ján 20,1-10) 2És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. (Ésa 40,3.5) 3És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? (5Móz 23,25;Mát 12,1-5) 4És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10) 5És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. (Mát 3,7-9) 6Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. (3Móz 24,5-9) 7De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. (Márk 14,28) 8És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. (Mát 12,9-13; Márk 3,1-3) 9Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki. (Luk 8,2; Ján 20,11-18) 10Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. 11Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. 12Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. (Luk 24,13-35) 13Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. 14Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, (Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5) 15És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. (Mát 3,12) 16A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. 17Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. (Csel 16,18;Csel 2,4.11;10,46) 18Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15) 19Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. (Luk 24,50-53; Csel 1,4-11;Zsolt 110,1; Csel 7,55) 20Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! (Csel 14,3; Zsid 2,4)