Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

28És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. (Márk 5,1-17; Luk 8,26-37) 29És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? (Luk 4,41;2Pét 2,4) 30Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. (Jón 2,12) 31Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! (Luk 11,32; Jón 3,5) 32És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben. (Luk 11,31.1Kir;10,1-10) 33A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala. (Luk 11,24-26) 34És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
26És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. (Mát 8,28-34; Márk 5,1-17) 27És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 28És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mát 7,22.23) 29Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. (Mát 12,30) 30Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. (Mát 12,43-45) 31És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. (Róm 15,14.18.19.24) 32Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. (2Pét 2,20.21) 33És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. (Luk 1,48) 34A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. (Luk 10,28; Péld 8,32) 35Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. (Mát 12,38-40; Márk 8,12;Jón 2,1.2.11) 36Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. (Mát 12,41-42) 37És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. (1Kir 10,1;Mát 3,17.1Tim;3,16) 38Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: (Jón 3,3-5; Mát 12,41;Luk 3,22) 39Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele. (Luk 8,16; Mát 5,15; Márk 4,21) 40És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt. (Mát 6,22)