37És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe. (Mát 17,14-21; Márk 9,14-29) 38És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: (Mát 6,21) 39És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. (Eféz 6,14) 40És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 24,44.46.47) 41Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! (Ján 13,4;Mát 24,46.47) 42A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: (Mát 24,43)