A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

23 ¹És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt • Pilátushoz.• Mát. 27,2.  11-14.  Márk 15,1-5.  Ján. 18,28-32.  
²És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy • ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, † mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.• Mát. 22,17-21.  † Csel. 17,6.  7.  
   ³Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! •• Ján. 18,33-37.  
   ⁴Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
   ⁵De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.• rész 21,20.  
   ⁶Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?• Zak. 9,9.  
   ⁷És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.• 2Móz. 23,17.  
   ⁸Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő • felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.• Mát. 14,1.  
   ⁹Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
   ¹⁰Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
   ¹¹Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.• rész 12,6.  
   ¹²És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
   ¹³Pilátus pedig • a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,• Mát. 27,15-30.  Márk 15,6-19.  Ján. 18,39.  19,16.  
   ¹⁴Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem • találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:• Ján. 18,38.  
   ¹⁵De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá • igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.• vers 7.  8.  
   ¹⁶Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.• 2Móz. 20,10.  5Móz. 5,14.  Nehem. 13,19.  Jer. 17,21.  Mát. 12,2.  Márk 2,24.  Luk. 6,2.  
   ¹⁷Kell vala pedig • elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.• Mát. 27,15.  
   ¹⁸De felkiálta az egész sokaság, mondván: • Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!• Csel. 3,14.  15.  
   ¹⁹Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
   ²⁰Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;• rész 8,11.  † Mát. 12,45.  Luk. 11,26.  2Pét. 2,20.  
   ²¹De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!• 2Móz. 12,3-6.  14-20.  
   ²²Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
   ²³Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.• rész 12,26.  17,24.  1Thess. 4,17.  
   ²⁴És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.• rész 8,38.  10,33.  Fil. 2,6.  
   ²⁵És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért • és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.• Mát. 27,26.  Márk 15,15.  
   ²⁶Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli • Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.• Mát. 27,32.  Márk 15,21.  
   ²⁷Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.• Mát. 26,61.  27,40.  Márk 14,58.  15,29.  
   ²⁸Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.• Mát. 25,31-46.  Csel. 17,31.  
   ²⁹Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok • a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!• rész 19,43.  44.  21,23.  24.  
   ³⁰Akkor kezdik mondani a hegyeknek: • Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!• Ésa. 2,19.  Jel. 6,19.  
   ³¹Mert ha a zöldelő • fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?• vers 14.  15.  
   ³²Vivének pedig két • másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.• Ésa. 53,12.  Ján. 19,18.  
   ³³Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya • helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz † felől, a másikat balkéz felől.• Mát. 27,32-43.  Márk 15,22-32.  Ján. 19,17-27.  † Ésa. 53,12.  
   ³⁴Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg • nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének † reájok sorsot.• Mát. 5,44.  † Zsolt. 22,19.  
   ³⁵És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.• rész 9,16.  33.  † Csel. 10,38.  
   ³⁶Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván • és eczettel kínálván őt.• Zsolt. 69,22.  
   ³⁷És ezt mondván néki: Ha • te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!• Mát. 27,39-44.  
   ³⁸Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak • ama Királya.• Mát. 27,37.  Márk 15,26.  Ján. 19,19.  
   ³⁹A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!• rész 1,19.  
   ⁴⁰Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!• rész 17,21.  23.  
   ⁴¹És mi ugyan méltán; mert • a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem † cselekedett.• vers 33.  † vers 14.  15.  
   ⁴²És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!• rész 10,25.  38.  
   ⁴³És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.• Mát. 3,17.  Luk. 3,22.  † 2Móz. 33,20.  1Tim. 6,16.  1Ján. 4,12.  
   ⁴⁴Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség • lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.• Mát. 27,45-54.  Márk 15,33-39.  Ján. 19,28-30.  
   ⁴⁵És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja • középen ketté hasada.• 2Krón. 3,14.  Mát. 27,51-53.  
   ⁴⁶És kiáltván • Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.• Mát. 27,50.  Márk 15,37.  Ján. 19,30.  Zsolt. 31,6.  
   ⁴⁷Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: • Bizony ez ember igaz vala.• Mát. 27,54.  
   ⁴⁸És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét • verve megtére.• Ján. 8,38.  
   ⁴⁹Az ő ismerősei pedig mind, • és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.• Mát. 27,55.  56.  Márk 15,40.  41.  Ján. 19,25.  
   ⁵⁰És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz • férfiú,• Mát. 27,57-61.  Márk 15,42-47.  Ján. 19,38-42.  
   ⁵¹Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek • országát;• Malak. 3,1.  
   ⁵²Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.• rész 1,5.  9.  10.  
   ⁵³És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.• Jób 24,13.  
   ⁵⁴És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.• Eféz. 5,8.  
   ⁵⁵Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
   ⁵⁶Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.• Mát. 3,6.  Márk 1,5.  Luk. 3,7.  
   ⁵⁷És szombaton nyugovának a parancsolat • szerint.• 2Móz. 35,2.