54Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. (Mát 26,57.58) 55És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 56És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! (Jel 5,12;Ésa 53,7) 57Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! (Luk,22 15. 27.) 58És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! (Mát 9,37; Luk 10,2) 59És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. (Mát 3,16; Márk 1,10; Luk 3,21) 60Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. (Mát 26,75) 61És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. (Luk,22 34. Ján. 13,38.) 62És kimenvén Péter, keservesen síra. (Luk,22 29.) 63És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 64És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? (Márk 14,65) 65És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. 66És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, (Mát 27,1.2) 67Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: (Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24) 68De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. (Mát 4,18) 69Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. (Mát 26,64.65) 70Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! (Mát 16,18.19) 71Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. (Luk,22 67.)