Keresés a Bibliában

20 1És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, (Mát 21,23-27; Márk 11,27-33) 2És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? (Csel 4,7-10) 3Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: (Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32) 4A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? (Márk 11,30-33) 5Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? (Ján 18,33-37) 6Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. (Mát 14,5) 7Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Luk 7,12;9,16) 9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. (Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 10És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. (Márk 12,2) 11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. (Mát 24,31-37) 12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. (Ján 3,16) 14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! (Zsid 1,2) 15És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? (Luk 23,33; Zsid 13,12) 16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Zsolt 118,22) 18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Ésa 8,14.15) 19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. (Mát 27,15) 20Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. (Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? (Luk,20 15. 30.;Mát 3,11) 23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? (Zsolt 82,6) 24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. (Jel 5,12;Ésa 53,7) 25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. 27Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, (Mát 22,23-32; Márk 12,18-27) 28Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. (5Móz 25,5.6) 29Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; (Luk 1,28;3,23) 30A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. (Luk 19,43.44;21,23.24) 32Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. (Ésa 2,19; Jel 6,19) 33A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. (Luk,20 14. 15.) 34És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: (Ésa 53,12; Ján 19,18) 35De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (Fil 3,11.2Thess;1,5) 36Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. (2Móz 3,6) 38Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. (Zsolt 69,22) 39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! (Mát 27,39-44) 40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.) 44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? 45És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: (Mát 23,5-7; Márk 12,38-39) 46Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; (Mát 23,5-7.14) 47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. (Mát 23,14; Márk 12,40) 21 1És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. (Márk 12,41-44) 2Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. (Mát 27,54) 3És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: (2Kor 8,12) 4Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté. (Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25) 5És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: (Mát 24,1-42; Márk 13,1-37) 6Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. (Luk 19,43.44) 7Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. (Mát 24,4.5) 9És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég. 10Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; 11És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. (Luk 6,69) 12De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. (Luk 12,11) 13De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. (Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18) 14Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: (Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14) 15Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik. (2Móz 4,12; Csel 4,7.8) 16Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. (Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2) 17És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. (Mát 10,30) 18De fejeteknek egy hajszála sem vész el. (Mát 10,22) 19A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. (Luk 9,22;17,25; Mát 16,21;17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 20Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. (Luk 19,43.44) 21Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba. (Mát 28,8-10) 22Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak. (Dán 9,16; Mát 24,15.21.22) 23Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. 24És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. (Róm 11,25.26; Jel 11,2) 25És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, (Márk 16,12) 26Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Luk 7,50;19,39) 27És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. (Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62) 28Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. (Luk,21 31.) 29Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: (Mát 24,32; Márk 13,28) 30Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. (Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2) 32Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. 33Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. (Luk,21 6.;Zsolt 102,27.28; Mát 24,31) 34De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: (Róm 13,13.14;Luk,21 6. 23. 24.) 35Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. (Mát 24,42-44) 36Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (1Thess 5,5.6) 37Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik. (Ján 8,12) 38És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban. (Zsolt 110,7) 23 1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. (Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32) 2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. (Mát 22,17-21;Csel 17,6.7) 3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! (Ján 18,33-37) 4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. (Luk 21,20) 6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? (Zak 9,9) 7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. (2Móz 23,17) 8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. (Mát 14,1) 9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. (Luk 12,6) 12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással. 13Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, (Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16) 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: (Ján 18,38) 15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. (Luk,23 7. 8.) 16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. (2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2) 17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. (Mát 27,15) 18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! (Csel 3,14.15) 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; (Luk 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20) 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! (2Móz 12,3-6.14-20) 22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. (Luk 12,26;17,24.1Thess;4,17) 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. (Luk 8,38;10,33; Fil 2,6) 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. (Mát 27,26; Márk 15,15) 26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. (Mát 27,32; Márk 15,21) 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. (Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29) 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. (Mát 25,31-46; Csel 17,31) 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! (Luk 19,43.44;21,23.24) 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! (Ésa 2,19; Jel 6,19) 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? (Luk,23 14. 15.) 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. (Ésa 53,12; Ján 19,18) 33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. (Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12) 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. (Luk 9,16.33;Csel 10,38) 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. (Zsolt 69,22) 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! (Mát 27,39-44) 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! (Luk 1,19) 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! (Luk 17,21.23) 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. (Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.) 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! (Luk 10,25.38) 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12) 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30) 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2Krón 3,14; Mát 27,51-53) 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6) 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát 27,54) 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján 8,38) 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. (Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25) 50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, (Mát 27,57-61; Márk 15,42-47; Ján 19,38-42) 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; (Malak 3,1) 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. (Luk 1,5.9.10) 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. (Jób 24,13) 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. (Eféz 5,8) 55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. (Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7) 57És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. (2Móz 35,2)

KNB SZIT STL BD RUF KG