9És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. (Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12) 10És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. (Márk 12,2) 11És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. (Mát 24,31-37) 12És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. (Ján 3,16) 14De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! (Zsid 1,2) 15És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? (Luk 23,33; Zsid 13,12) 16Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! (Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42) 17Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Zsolt 118,22) 18Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Ésa 8,14.15) 19És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. (Mát 27,15)