20Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. (Mát 22,15-22; Márk 12,13-17) 21Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? (Luk,20 15. 30.;Mát 3,11) 23Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? (Zsolt 82,6) 24Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. (Jel 5,12;Ésa 53,7) 25Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 26És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.