18 1Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; (Róm 12,12.1Thess;5,17) 2Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. (Mát 10,22) 3Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. (Luk 3,31) 4Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; (Luk 19,43.44) 5Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. (Luk 19,43.44;21,23.24) 6Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! (Dán 9,16; Mát 24,15.21.22) 7Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? (Luk,18 14. 15.) 8Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? (Róm 11,25.26; Jel 11,2) 9Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: (Péld 30,12.13) 10Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. (Mát 23,5;Luk 5,30) 11A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. (Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62) 12Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. (Luk,18 31.) 13A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! (Mát 24,32; Márk 13,28) 14Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)