24E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: (5Móz 6,13) 25Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. (1Móz 30,23) 26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. (Mát 1,18) 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. (5Móz 6,16) 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Mát 7,24-27) 30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. (Mát 4,11.13) 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (Dán 2,44;7,14; Mik 4,7) 34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Mát 1,20) 36És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. (Jób 42,2; Jer 32,17) 38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.