A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

9 ¹Minekutána pedig • összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.• Mát. 10,1-15.  Márk 6,7-13.  
²És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.• Mát. 23,13.  
   ³És monda nékik: Semmit • az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.• rész 10,4.  
   ⁴És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
   ⁵És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek • le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.• Mát. 10,14.  Csel. 13,51.  
   ⁶Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.• rész 8,17.  Préd. 12,16.  Mát. 10,26.  Márk 4,22.  
   ⁷Meghallá pedig Heródes • a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;• Mát. 14,1.  2.  Márk 6,14.  
   ⁸Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.• Ján. 15,12.  † Mát. 10,28.  
   ⁹És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
   ¹⁰Visszatérvén • pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.• Márk 6,30.  32.  
   ¹¹A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
   ¹²A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda • néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.• Mát. 14,15-21.  Márk 6,35.  
   ¹³Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.• rész 9,26.  Márk 8,38.  
   ¹⁴Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.• Mát. 12,31.  32.  Márk 3,29.  
   ¹⁵És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.• Mát. 10,18-20.  Csel. 4,7.  8.  
   ¹⁶Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.• Mát. 11,15.  
   ¹⁷Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.• Mát. 9,10.  11.  Márk 2,15.  16.  
   ¹⁸És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond • engem a sokaság?• Mát. 16,13-20.  Márk 8,27-30.  
   ¹⁹Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; • némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.• vers 7.  8.  
   ²⁰És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.• Mát. 18,12-14.  † Luk. 19,10.  
   ²¹Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek • ne mondják;• Mát. 16,20.  Márk 8,30.  
   ²²Ezt mondván: Szükség az ember Fiának • sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.• rész 18,31.  24,7.  Mát. 16,21.  17,22.  20,18.  26,57.  67.  27,34.  35.  50.  Márk 8,31.  9,31.  10,33.  
   ²³Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam • akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.• rész 14,27.  Mát. 16,24.  Márk 8,34.  
   ²⁴Mert a ki meg akarja tartani • az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.• rész 17,33.  Mát. 10,38.  39.  16,25.  Márk 8,35.  Ján. 12,25.  
   ²⁵Mert mit használ az embernek, ha mind e • világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?• Mát. 16,26.  Márk 8,36.  
   ²⁶Mert valaki • szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő † dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.• rész 12,19.  Mát. 10,33.  Márk 8,38.  2Tim. 2,12.  † Mát. 16,27.  
   ²⁷Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg • nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.• Mát. 16,28.  Márk 9,1.  
   ²⁸És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.• Jób 39,3.  Zsolt. 147,9.  
   ²⁹És imádkozása közben az ő orczájának • ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.• Mát. 17,1-8.  Márk 9,2-13.  
   ³⁰És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
   ³¹Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
   ³²Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
   ³³És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.• Mát. 6,31-34.  Jak. 1,5-7.  
   ³⁴És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
   ³⁵És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz • én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.• Ésa. 42,1.  Mát. 3,16.  17.  Ján. 3,16.  2Pét. 1,17.  
   ³⁶És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.• rész 22,28-30.  Jel. 3,21.  
   ³⁷És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok • nép méne elébe.• Mát. 17,14-21.  Márk 9,14-29.  
   ³⁸És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:• Mát. 6,21.  
   ³⁹És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.• Eféz. 6,14.  
   ⁴⁰És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.• Mát. 24,44.  46.  47.  
   ⁴¹Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!• Ján. 13,4.  † Mát. 24,46.  47.  
   ⁴²A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
   ⁴³Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:• Mát. 24,43.  
   ⁴⁴Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia • az emberek kezébe fog adatni.• Mát. 17,22.  23.  Márk 9,31.  32.  
   ⁴⁵De ők • nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.• Márk 9,32.  
   ⁴⁶Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki • nagyobb közöttük.• rész 22,24.  Mát. 18,1-5.  Márk 9,33.  34.  
   ⁴⁷Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
   ⁴⁸És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem • befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.• Mát. 18,5.  25,40.  Márk 9,37.  Ján. 13,20.  
   ⁴⁹Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket • űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.• Márk 9,38.  
   ⁵⁰És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs • ellenünk, mellettünk van.• Mát. 12,30.  Márk 9,40.  
   ⁵¹Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,• Jak. 4,17.  
   ⁵²És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.• Róm. 2,12.  
   ⁵³De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.• Mát. 10,34-39.  
   ⁵⁴Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is • cselekedett?• 2Kir. 1,10.  12.  
   ⁵⁵De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek • van ti bennetek:• Mát. 5,44.  45.  
   ⁵⁶Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse • az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.• Ján. 3,17.  1Tim. 1,15.  
   ⁵⁷Lőn pedig, mikor menének, valaki monda • néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!• Mát. 8,19.  20.  
   ⁵⁸És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.• Mát. 16,2.  3.  
   ⁵⁹Monda pedig másnak: Kövess engem. Az • pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.• Mát. 8,21.  22.  
   ⁶⁰Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.• Dán. 9,25.  Malak. 3,1.  
   ⁶¹Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút • vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.• 1Kir. 19,19.  20.  
   ⁶²És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.• Mát. 5,25.  26.