8 1Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. (Ján 21,20) 2Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. 3Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, (Ján 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Ján 4,17.18) 4Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. (Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29) 5A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? (3Móz 20,10.5Móz;22,22) 6Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. (Ján 2,45;4,34.35) 7De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. (Ján 12,6) 8És újra lehajolván, írt vala a földre. 9Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. (Ján 1,14;4,33;5,42) 10Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? (Ján 8,5.26;21,8) 11Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Ján 5,14)