5 1Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe. (2Móz 23,17) 2Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van. (Ésa 58,11;Ján 4,12) 3Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. (Ján 16,7; Jóel 2,28; Csel 2,17) 4Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. (Ján 6,14; Luk 7,16) 5Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében. (Ján 1,47) 6Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? (Mik 5,2; Mát 2,5) 7Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. (Ján 9,16;10,19) 8Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! (Mát 9,6; Márk 2,11; Luk 5,24) 9És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. (Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.) 10Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! (2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2) 11Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. (Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16) 12Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? (Ján 12,42) 13A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. 14Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! (Ján 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20) 15Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította. (5Móz 1,17;17,4) 16És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. (Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13) 17Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (Ésa 53,12) 18E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. (Ján 8,38;10,33; Fil 2,6) 19Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. (Ján,5 30.;Ján 8,38) 20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. (Ján 3,35) 21Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. (Ján 11,43.44;17,2) 22Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; (Mát 25,31-46; Csel 17,31) 23Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. (1Ján 2,23) 24Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. (Ján 3,18.36;6,40.47;Ján 8,51) 25Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. (Ján,5 38. Ján 5,36.) 26Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: 27És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. (Ján,5 14.) 28Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, (1Thess 4,16) 29És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. (Dán 12,2; Mát 25,46) 30Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. (Ján,5 19.;Ján 6,38)