4 1Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, (Ján 3,22.26) 2(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) (Ján 7,20;10,20) 3Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. (Ján 15,5) 4Samárián kell vala pedig általmennie. (1Kir 16,24) 5Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. (1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32) 6Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. (Ján,4 48.) 7Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! (Márk 16,5) 8Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. (Ján 12,28) 9Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. (Luk 9,52.53) 10Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. (Ján,4 26. Ján 7,37-39. Ésa. 12,3.) 11Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? (Ján 2,25;Ján 13,11) 12Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? (Ján,4 44.) 13Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: (Ján 10,31) 14Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. (Ján 6,35;Ján 7,38.39)