12A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt, 13És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala. (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 14Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért. (Ján 11,49.50) 15Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába, (Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54) 16Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert. (Ján 2,47;4,33) 17Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok. (Ján 11,24) 18A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala. (Ján 19,12) 19A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. (Ésa 21,2;1Pét 1,1; Csel 6,9) 20Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. (Ján 6,9) 21Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam. (Ján 4,3) 22Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? (Ján 12,7-11;16,23-28) 23Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem. 24Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. (Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54) 25Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok. (Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56) 26Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben? (Jóel 2,28-32) 27Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala. (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 28Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt. (Mát 27,2; Márk 15,1; Luk 23,1;Csel 10,28;11,3) 29Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? 30Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe. (Luk 23,2; Ján 19,12) 31Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk; (Ján 4,18;Mát 27,25) 32Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia. (Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32) 33Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? (Mát 27,11; Márk 15,2; Luk 23,3) 34Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? (Eféz 1,20.22;Luk 1,77;24,47) 35Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél? (Zsolt 16,8-11) 36Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. 37Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. (Ján 22,3) 38Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt. (Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6) 39Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? (Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17) 40Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14) 19 1Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. (Mát 27,26; Márk 15,15) 2És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá, (Ján 1,3.22;10,41; Luk 24,48) 3És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt. (Luk 24,49; Ján 15,26;16,7) 4Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt. (Zsolt 110,1) 5Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember! (Ján 2,46) 6Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne. (Ján 2,45;4,34.35) 7Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát. (Csel 14,15;Csel 7,48.49.1Kir;8,27) 8Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala; (Zsolt 50,10-12;Ésa 42,5) 9És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki. (Ésa 44,1-5;Ján 17,20) 10Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak? (Ján 8,5.26;21,8) 11Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem. (4Móz 8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6) 12Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak! (Róm 1,23; Ésa 40,18-20) 13Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. (Márk 16,17.18; Ján 14,12) 14Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! (Ján 4,32) 15Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk! (Luk 21,15) 16Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 17És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: 18A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust. (Luk 23,32.33) 19Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 20Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva. (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 21Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. 22Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam. (Ján 17,14.15.1Thess;3,2.6) 23A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. (Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34) 24Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. (Zsolt 22,19) 25A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna. (Mát 27,55.56; Márk 15,40; Luk 23,49) 26Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! (1Móz 15,13.16) 27Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. (1Móz 15,14) 28Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. (Zsolt 69,22) 29Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához. (Mát 27,48) 30Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)