18 1Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai. (2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39) 2Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival. (Mát 26,15; Luk 22,5) 3Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. (Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16) 4Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? (Zsolt 69,26;Zsolt 109,8) 5Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt. 6Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 7Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. 8Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el; 9Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el. (Ján 6,39;10,28;17,12) 10Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala. (Mát 26,51; Márk 14,47; Luk 22,50) 11Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem? (Mát 26,52)