17 1Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; (Ján 12,23) 2A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. (Ján 3,35;13,3;Ján 5,21) 3Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (1Ján 5,20) 4Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. (Ján 4,34) 5És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. (Ján 13,23) 6Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. (Csel 13,13) 7Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: 8Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. (Ján 16,27) 9Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. 10És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. (Ján 16,15) 11És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (Ján,17 21.;Ján 10,30) 12Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. (Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)