31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. (Ján 8,59) 32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. (Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6) 34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? (Zsolt 82,6) 35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), (Ján 25,10.12;26,1;Ján,10 20. 29.) 36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! (Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17) 37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. (Ján,10 25.;Ján 14,10.11;17,21.22) 39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. (Gal 1,17) 40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. (Ján 1,28;3,23) 41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. (Gal 1,23) 42És sokan hivének ott ő benne. (Ján 12,45)