13Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; (Zsolt 138,8.12; Zsid 4,13) 17A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. (Jób 1,19) 18Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? (Zsolt 104,2.3) 20Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. (Jób 1,8;2,3;23,10-12) 22Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! (2Móz 14,31; Ésa 51,15) 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? (Péld 3,11) 25Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: (Jób 33,4.1Móz;2,7) 28Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? (Zsolt 73,13.14) 30Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: (Jer 2,22) 31Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. (Jób 2,9.10)
14Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? (Jer 44,17.18) 15Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! (Ésa 1,15)