11És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt. 12Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. (Jób 1,3) 13És lőn néki hét fia és három leánya. (Jób 1,2) 14És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. (Zsolt 6,5.6;115,17) 15És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. 16Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. (2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50) 17És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
3Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. (Zsolt 128,3-6.1Móz;35,5) 4Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.