12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. 13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? (Zsolt 104,28) 14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! (Ésa 49,15.16) 15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. (Zsolt 25,4.5.9) 16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 19A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. (Zsolt 104,7) 20Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. (Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) 22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. (Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) 23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. (Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) 24Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. (Zsolt 18,4.49) 25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. (Zsolt 20,7) 27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. 28A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. (Zsolt 96,7.8) 29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. 31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. (Ésa 30,31) 32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. (Ésa 2,12.13) 33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.