2 1És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; (Ján 6,47) 2És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. (Ján 6,14; Luk 7,16) 3És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. (Ján 1,47) 4Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Mik 5,2; Mát 2,5) 5Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. (Ján 12,43; Róm 2,29) 6Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. (Márk 7,3) 7Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. (1Móz 3,15;12,3;22,18;49,10.5Móz;18,15.18) 8És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. (Mát 7,28) 9A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, 10És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. (Ján 12,42) 11Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.