A János írása szerint való szent evangyéliom

13 ¹A husvét ünnepe • előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.• Mát. 26,2.  Márk 14,1.  Luk. 22,1.  
²És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,• 2Sám. 15,23.  † Mát. 26,36.  Márk 14,32.  Luk. 22,39.  
   ³Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott • néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,• rész 3,35.  17,2.  Mát. 11,27.  28,18.  
   ⁴Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.• Mát. 26,47.  Márk 14,43.  Luk. 22,47.  Csel. 1,16.  
   ⁵Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
   ⁶Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
   ⁷Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
   ⁸Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
   ⁹Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!• rész 15,13.  21,18.  Gal. 1,19.  2,9.  12.  
   ¹⁰Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is • tiszták vagytok, de nem mindnyájan.• rész 13,10.  
   ¹¹Tudta • ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!• rész 6,64.  
   ¹²Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?• Mát. 26,52.  
   ¹³Ti engem így hívtok: Mester, • és Uram †. És jól mondjátok, mert az vagyok.• Mát. 23,8-10.  † 1Kor. 8,6.  
   ¹⁴Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
   ¹⁵Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.• rész 11,49.  50.  
   ¹⁶Bizony, bizony mondom néktek: A • szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.• rész 15,20.  Mát. 10,24.  Luk. 6,40.  
   ¹⁷Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.• rész 13,23.  
   ¹⁸Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: • A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.• Zsolt. 41,10.  
   ¹⁹Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.• rész 9,15.  Róm. 1,1.  Gal. 1,15.  
   ²⁰Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit • elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.• Mát. 10,40.  Luk. 9,48.  
   ²¹Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul • engem.• Mát. 26,21.  Márk 14,18.  Luk. 22,21.  
   ²²A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.• rész 20,30.  
   ²³Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén • nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.• rész 21,20.  
   ²⁴Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?• Mát. 28,19.  Márk 16,15.  Luk. 24,49.  
   ²⁵Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?• Mát. 26,57.  Márk 14,53.  Luk. 22,54.  
   ²⁶Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.• Mát. 26,69.  Márk 14,66.  67.  Luk. 22,56.  
   ²⁷És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.• Mát. 3,11.  Márk 1,8.  Luk. 3,16.  Ján. 1,33.  Csel. 2,1-4.  
   ²⁸Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.• Mát. 26,74.  Márk 14,72.  Luk. 22,60.  
   ²⁹Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál • vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.• rész 12,6.  
   ³⁰Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.• rész 2,32.  
   ³¹Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.• Márk 16,19.  Luk. 24,51.  
   ³²Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.• Luk. 4,16.  17.  
   ³³Fiaim, egy kevés ideig még • veletek vagyok. Kerestek † majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.• rész 7,33.  † rész 7,34.  8,21.  
   ³⁴Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást • szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.• rész 15,12.  3Móz. 19,18.  Mát. 22,39.  Gal. 6,2.  Jak. 2,8.  1Pét. 1,22.  1Ján. 2,5.  8-10.  3,11.  4,16.  21.  
   ³⁵Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.• 2Móz. 16,2.  35.  Zsolt. 95,10.  
   ³⁶Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban • utánam jössz.• rész 21,18.  19.  
   ³⁷Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!• Bir. 2,16.  3,9.  
   ³⁸Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem • háromszor megtagadsz engem.• Mát. 26,34.  Márk 14,30.  Luk. 22,34.