17Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. (Ján 15,26;16,7) 18Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; (Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60) 19És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. (Ján,11 3.) 20Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. (Ján 13,19) 21Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 23Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. (Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32) 24Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. (Ján 5,29; Dán 12,2) 25Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; (Ján 13,10) 26És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 27Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. (Ján 6,69) 28És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 29Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. (Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22) 30Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. (Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17) 31A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14) 32Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. (Ján 14,15)