Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

33 1No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! (Zsolt 37,32;9,19) 2Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. 3Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. (Zsolt 94,7) 4Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. 5Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! 6Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. (1Móz 2,7; Csel 14,15) 7Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. (Jób 38,15; Zsolt 104,35) 8Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: (Zsolt 146,10;3Móz 25,23) 9Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. (Zsolt 65,3) 10Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! 11Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. (1Sám 16,19) 12Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! (Zsolt 37,14) 13Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? 14Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! (Hab 2,20;Ésa 66,1) 15Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; (Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5) 16Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. (Ezék 38,22) 17Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. (5Móz 10,17;Zsolt 33,18) 18Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. (1Krón 25,1) 19Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. (Zsolt 38,4) 20Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. (Zsolt 107,18) 21Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 22És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. (Jób 17,12.13) 23Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 24És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! (Zsolt 18,31;119,40; Péld 30,5) 25Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 26Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. (Ésa 58,8.9) 27Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; (2Sám 23,1;1Krón 25,1) 28Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. (Zsolt 77,8-11;Zsolt 10,1) 29Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 30Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. (Zsolt 56,14) 31Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! (Zsolt 25,2) 32Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. (Zsolt 4,7.8;5,11.12) 33Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! (Zsolt 10,4;53,3)