Találatok a szövegben 54 találat

Jób könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ⁵Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon. ¹Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő. ⁹Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? ²⁰Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. ²²Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. ⁸És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. ¹⁴És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
• 42 ⁸Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. ⁷Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. ¹Jób pedig felele az Úrnak, és monda: ¹²Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. ¹⁵És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. ¹⁶Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. ¹⁷És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel. ¹⁰Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. ⁹Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
• 2 ¹⁰Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. ³Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. ⁷És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. ¹¹Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
• 3 ¹Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ²És szóla Jób, és monda:
• 6 ¹Jób pedig felele, és monda:
• 9 ¹Felele pedig Jób, és monda:
• 12 ¹Felele erre Jób, és monda:
• 16 ¹Felele pedig Jób, és monda:
• 19 ¹Felele pedig Jób, és monda:
• 21 ¹Felele pedig Jób, és monda:
• 23 ¹Felele pedig Jób, és monda:
• 26 ¹Jób pedig felele, és monda:
• 27 ¹Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
• 29 ¹Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
• 31 ⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
• 32 ²Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. ¹Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: ³De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. ⁴Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. ¹²Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
• 33 ¹No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! ³¹Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
• 34 ⁵Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. ⁷Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. ³⁵Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. ³⁶Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
• 35 ¹⁶Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
• 37 ¹³Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
• 39 ³⁶És szóla Jób az Úrnak, és monda: ³⁴Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
• 36 ¹¹Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
• 38 ¹Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
• 40 ¹Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

Mózes első könyve a teremtésről (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 46 ¹³Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.
• 10 ²⁹Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
• 36 ³³És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt. ³⁴És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.

Ezékiel próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 14 ¹⁴És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. ²⁰S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.

A Lukács írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 5 ³És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. ⁷Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
• 8 ²²Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. ³⁷És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.

Mózes ötödik könyve a törvény summája (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 26 ¹¹És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
• 28 ¹¹És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

Krónika I. könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ²³Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. ⁴⁴Bela meghalván, uralkodék helyette Jóbáb, a Boczrából való Zerakh fia. ⁴⁵És hogy Jóbáb meghala, uralkodék helyette a Témán földéből való Khusám.

Krónika II. könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 6 ⁴¹És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.

Zsoltárok könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 25 ¹³Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

Jónás próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ³És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől. ⁵Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.

Zakariás próféta könyve (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ¹⁷Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!

A Máté írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 4 ²¹És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.
• 13 ²És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
• 14 ²²És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. ²⁹Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. ³²És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. ³³A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
• 15 ³⁹És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

A Márk írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ¹⁹És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. ²⁰És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
• 4 ¹És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. ³⁶Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. ³⁷Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
• 5 ²És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, ¹⁸Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
• 6 ⁴⁵És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. ⁵¹Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. ⁵⁴De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
• 8 ¹⁰És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. ¹³És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. ¹⁴De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

A János írása szerint való szent evangyéliom (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 6 ¹⁷És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. ²¹Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének. ²²Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,
• 21 ³Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.

Az apostolok cselekedetei (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 21 ⁶És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.
• 27 ²Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való. ³⁰A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, ³¹Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. ³⁷Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.

Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 16 ¹⁹Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.

Pál apostolnak a galátziabeliekhez írt levele (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 4 ¹⁸Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.

Pál apostolnak a thessalonikabeliekhez írott második levele (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 1 ¹¹Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.

Jakab apostolnak közönséges levele (Károli Gáspár revideált fordítása)

• 5 ¹¹Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.