Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

9 1Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. (Mát 16,28; Luk 9,27) 2És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 3És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. (Ján 2,19) 4És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. (Mát 13,18-23; Márk 4,15-20) 5Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. (Márk 15,5; Ésa 53,7) 7És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. (Márk 1,11.2Pét;1,17) 8És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. (Márk 11,33; Mát 5,15) 9Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. (Márk 8,30) 10És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? (5Móz 6,4.5) 11És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27) 12Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? (Ésa 53,3) 13De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle. (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 14És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 15És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. (Csel 26,27-29) 16Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? (Mát 22,41-46; Luk 20,41-44) 17És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. (Zsolt 110,1;2Sám 23,2) 18És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28) 19Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. (Mát 23,5-7; Luk 20,45-47) 20És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. (Mát 23,14; Luk 20,47) 22És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. (2Kir 12,9) 23Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 11,23) 24A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. (Mát 24,1-42; Luk 21,5-36) 27Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. (Ján 11,48) 28Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel. 30És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 31Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. (Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7) 32De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. (Luk 18,34) 33És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? (Mát 18,1-9; Luk 9,46-50) 34De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? (Máté 18,1; Luk 9,46;22,24) 35És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. (Márk 10,44) 36És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: (Márk 10,16) 37A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. (Mát 10,40;18,5; Luk 9,48; Ján 13,20) 38János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. (Luk 9,49) 39Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 40Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. (Máté 12,30; Luk 9,50) 41Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. (Mát 10,42) 42A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. (Mát 18,6; Luk 17,2) 43És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Máté 5,30) 44A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Ésa 66,24) 45És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Ésa 53,12) 46A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Márk,9 44.) 47És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Máté 5,29) 48A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Márk,9 44. 46.) 49Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. (3Móz 2,13) 50Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. (Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)