17Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit. (Csel 14,23) 18Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, 19Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; (1Kor 4,11-13;15,32;16,9.2Kor;1,8-9;Csel 21,27.2Kor;11,26) 20Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (Eféz 3,20;2Tim 1,9.10.1Pét;1,20) 21Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 22És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám. (Csel 26,6) 23Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik. (Csel 21,4.11) 24De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16)