Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Az apostolok cselekedetei

4 1Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője • és a † sadduczeusok,• rész 5,24.  26.  Luk. 22,4.  52.  † rész 5,17.  23,8.  Márk 12,18.  
2Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a • halálból való feltámadást;• 1Kor. 15,20-23.  

   3És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet • alá másnapig, mert már este vala.• rész 5,18.  

   4Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.• Mát. 10,23.  

   5Lőn pedig, hogy másnapra • egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.• Márk 15,1.  

   6És Annás, • a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.• Mát. 26,57.  Luk. 3,2.  Ján. 18,13.  24.  

   7És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda • hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?• Márk 11,28.  

   8Akkor Péter, Szent Lélekkel • megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!• Mát. 10,19.  20.  

   9Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:• rész 13,6.  19,13.  14.  

   10Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve • által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.• Márk 9,38.  39.  

   11Ez ama kő, • melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.• Ésa. 28,16.  Zsolt. 118,22.  Mát. 21,42.  1Pét. 2,4.  7.  

   12És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, • mely által kellene nékünk megtartatnunk.• Mát. 1,21.  

   13Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.• rész 8,36.  † rész 15,8.  

   14Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.• Ján. 4,39-42.  

   15Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:

   16Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.

   17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.• rész 19,1-6.  

   18Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a • Jézus nevében.• Luk. 24,47.  

   19Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, • ítéljétek meg!• rész 5,29.  

   20Mert nem • tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.• Jer. 20,9.  

   21Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.

   22Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

   23Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.

   24Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, • és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.• Ésa. 37,16-20.  

   25Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt • mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?• Zsolt. 2,1.  2.  

   26Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

   27Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes • és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,• Luk. 23,7-11.  

   28Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, • hogy megtörténjenek.• rész 2,23.  Luk. 24,26.  

   29Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,• rész 10,44.  

   30A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák • történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.• rész 14,3.  Márk 16,20.  Zsid. 2,4.  

   31És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.• Gal. 2,16.  

   32A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök • köz vala.• rész 2,44.  

   33És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.• rész 8,1.  4.  

   34Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,

   35És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

   36József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.• rész 8,14.  

   37Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.• Mát. 16,16.  Ján. 6,69.