Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

A királyokról írt II. könyv

8 1És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek • a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.• rész 4,35.  36.  
2És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék • a Filiszteusok földében hét esztendeig.• Ruth 1,1-6.  

   3Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.

   4A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.

   5És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a • kit feltámasztott Elizeus.• rész 4,8.  32-36.  

   6És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.

   7És • Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.• rész 6,13-23.  

   8És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: • Meggyógyulok-é ebből a betegségből?• 1Kir. 14,2.  3.  

   9És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből?

   10Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy • halált hal.• rész 1,4.  

   11És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.

   12És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet • az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.• rész 10,32.  33.  12,18.  rész 13,3.  15,16.  

   13És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria • királya.• 1Kir. 19,15.  

   14És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

   15Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arczára, és meghalt: és uralkodék • Hazáel ő helyette.• vers 13.  

   16És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett • Jórám, a Josafát fia, Júda királya.• 2Krón. 21,4.  

   17Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig • uralkodott Jeruzsálemben.• 2Krón. 21,5.  

   18És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb • házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt.• 1Kir. 21,20.  25.  26.  

   19De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket • ad néki és az ő fiainak mindörökké.• 2Sám. 7,11.  16.  

   20Az ő idejében szakadt el • Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.• 2Sám. 8,14.  1Móz. 27,40.  

   21És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, • megfutott a nép, kiki az ő hajlékába.• rész 14,7.  

   22És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el • Libna is.• Józs. 21,13.  

   23Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

   24És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az • ő fia, ő helyette.• 2Krón. 22,1.  

   25Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.

   26Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve • Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.• rész 11,1.  2Krón. 22,2.  

   27És járt az Akháb • házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.• 1Kir. 16,30-33.  21,20.  

   28És hadba • ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.• 2Krón. 22,1.  5.  

   29Akkor visszatért • Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.• rész 9,15.