Keresés a Bibliában

Igehely

Isten igazságossága és a jog

9 ¹Jób akkor válaszolt és így szólt: ²Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? ³Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ. ⁴Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll? ⁵Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket. ⁶A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csak úgy inognak. ⁷Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét. ⁸Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte. ⁹Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit. ¹⁰Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek. ¹¹Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. ¹²Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: „Hé! Te mit akarsz itt?” ¹³Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői. ¹⁴Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni? ¹⁵Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem. ¹⁶S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra. ¹⁷Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja. ¹⁸Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig. ¹⁹Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg? ²⁰Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet. ²¹Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom. ²²Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad. ²³Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét. ²⁴A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő? ²⁵Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot. ²⁶Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra. ²⁷Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok. ²⁸Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel. ²⁹Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan. ³⁰Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám, ³¹akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna. ³²Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: „Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!” ³³Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné. ³⁴Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé, ³⁵akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.