2 1Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. (Jak 1,21;4,11; Eféz 4,22.31) 2Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; (1Pét 1,23; Mát 18,3; Zsid 5,12.13.2Pét;3,18; Zsid 6,4.5) 3Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. (Zsolt 34,9) 4A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, (1Pét,2 6. 7. Dán. 2,34. 44. 45.) 5Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (Eféz 2,22; Zsid 3,6; Róm 12,1; Zsid 13,15; Zsolt 51,19) 6Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. (Ésa 28,16; Ján 3,16) 7Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; (Zsolt 118,22; Mát 21,42) 8A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is. (Ésa 8,14; Róm 9,32.33.1Kor;1,23.1Thess;5,9) 9Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (2Móz 19,5.6; Jel 1,6; Ésa 3,21) 10A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. (Hós 2,22; Róm 9,25;11,30.31) 11Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; (1Pét 1,1.17.2Kor;5,6; Róm 7,23; Jak 4,1; Gal 5,17) 12Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. (1Pét 3,16; Fil 2,15; Mát 5,16; Luk 19,44) 13Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; (Róm 13,1.5; Mát 22,21; Tit 3,1) 14Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére. (Róm 13,4.3) 15Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; (1Pét,2 12. 3. 9. Tit. 2,7. 8.) 16Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. (1Kor 7,22;8,9; Gal 5,13.2Pét;2,19; Róm 6,22) 17Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. (1Pét 4,8;5,9; Róm 13,7)