14 1Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak. (2Sám 5,11) 2És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izráelért. (2Sám 5,12) 3Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat. (2Sám 5,13) 4És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon, (1Krón 3,4-9;Luk 3,31) 5Ibhár, Elisua és Elpélet, 6Nógah, Néfeg és Jáfia, 7Elisáma, Beheljada és Elifélet. 8Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment. (2Sám 5,17) 9A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében. 10Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket. 11Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak. (Ésa 28,21) 12És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat. (5Móz 7,25) 13Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek. 14Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában; 15És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát. (2Sám 5,24) 16Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig. 17És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.