4 1Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (Mát 16,19; Kol 1,25.2Kor;4,5;Mát 28,19.20) 2A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. (Luk 12,42; Zsid 3,5) 3Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. (1Kor 6,12) 4Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. (2Móz 34,7.1Ján;3,21;Zsolt 35,24) 5Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. (2Kor 10,18;Préd 12,16.2Kor;5,10)