Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

A királyokról írt I. könyv

17 1És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem • eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.• rész 18,5.  42-45.  Jak. 5,17.  18.  
2És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

   3Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.

   4És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.

   5Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.

   6És a hollók • hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.• vers 4.  rész 19,5.  

   7És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.

   8És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

   9Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy • özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.• Luk. 4,26.  

   10És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.

   11De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.

   12Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.

   13Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;

   14Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli • olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.• vers 9.  

   15És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.

   16A vékabeli liszt nem • fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.• 2Kir. 4,2-6.  

   17És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.

   18Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?

   19És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.

   20Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?

   21És ráborult háromszor a • gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!• 2Kir. 4,33-35.  Csel. 20,10.  

   22És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.

   23És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!

   24És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az • Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.• vers 14.  rész 18,39.