19És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. (1Ján 13,8;20,12;21,27.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3;Mát 10,32;25,31-40) 20Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. (1Ján,3 2.) 21Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; (Ésa 22,22) 22És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte. (1Ján 5,14; Zsolt 10,17;34,16;145,19; Péld 15,29; Jer 29,12; Mát 7,8;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Ján 9,31;14,13;15,7;16,23; Jak 1,5;5,16) 23Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk. (Ján 6,29;Ján 13,34) 24És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott. (Ján 14,23;1Ján 2,27; Róm 8,9)