5 1Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) 2Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! 3Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! (2Kir 18,34.35;17,6;16,9) 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! (Ésa 36,18.19) 5Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; (Zsolt 80,13.14) 6És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! (Ésa 10,7; Jer 50,18) 7A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom! (Jer 31,20)
33Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14) 34Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 35És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. (Mát 26,16) 36Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 38De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. (Márk 12,41) 39És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. (Luk 13,25.27) 40Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? (Mát 7,23) 41Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. (Mát 24,42) 42Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 43Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. (Róm 12,6) 44És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Dán 2,34.35.44.45) 45És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mát,21 44. 46.) 46És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. (Ján 19,9)
12 1És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Mát 21,33-46; Luk 20,9-19;Ésa 5,1.2) 2És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. (1Sám 2,5) 3Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 4És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. (Márk 14,61; Ésa 53,7) 5És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. (Zsolt 13,12) 9Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. (Ján 11,48) 10Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. (Zsolt 118,22.23) 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.