40
1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek.
2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért!
3Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!
4Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá!
5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátja minden test Isten üdvösségét.
Bizony, az Úr szája szólt.«
9Magas hegyre menj föl,
te, aki jó hírt viszel Sionnak!
Emeld fel erősen hangodat,
aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!
Emeld fel, ne félj!
Mondd Júda városainak:
»Íme, a ti Istenetek!
10Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.
11Mint pásztor, legelteti nyáját,
karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi,
az anyajuhokat gondosan vezeti.«
Jegyzetek
40,1 Önálló könyv egy a babiloni fogságban élő prófétától. Círusz perzsa király hódításai (Kr. e. 550-től kezdve) új reményt öntöttek a száműzöttekbe, és ebben a helyzetben szólal meg a próféta (l. a bevezetést).
40,1 A próféta meghívása.
40,2 A törvény bizonyos esetekben kétszeres kártérítést írt elő (vö. Kiv 22,3.6.8).