5
1Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.
2Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.
3Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.
4Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
5Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek.”
6Másutt pedig így szól:
„Pap vagy te mindörökké,
Melkizedek rendje szerint.”
7Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.
8Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.
9Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,