²Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól.

Fölszabadulás a bűn rabságából.

6 ¹Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? ²Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? ³Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára keresztelkedtünk meg? ⁴A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk. ⁵Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. ⁶Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek. ⁷Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől. ⁸Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk. ⁹Hiszen tudjuk, hogy a holtából föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. ¹⁰Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él. ¹¹Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban (a mi Urunkban). ¹²Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. ¹³Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. ¹⁴A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek.

Az igaz élet szolgálatában.

¹⁵Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk? ¹⁶Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz? ¹⁷De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak. ¹⁸A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. ¹⁹Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában a megszentelődésre. ²⁰Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. ²¹Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most
szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. ²²Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. ²³Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A zsidó nép sorsa

Az apostol együttérez népével.

9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: ²nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. ⁴Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

A zsidó nép és Isten ígéretei.

⁶Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. ⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.” ⁸Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.” ¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. ¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása, ¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.” ¹³Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Isten szabad választása.

¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? ¹⁵Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.” ¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. ¹⁷Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.” ¹⁸Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz. ¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek? ²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? ²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? ²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Isten új népe.

²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” ²⁷Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.” ²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. ²⁹Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

A zsidó nép bűnössége.

³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van:
„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”

KNB SZIT STL BD RUF KG