21Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha fölismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult.
2Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt:
8„Isten értetlenség lelkét bocsátotta rájuk, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig.”
10Homályosodjék el szemük ne lássanak,
és nyomorítsd görbére hátukat.”
6Ezért már Dávid is boldognak hirdeti azt az embert, akit Isten tettek nélkül tesz megigazulttá:
20A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is: az Úr Jézus Krisztust.
2Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fiai) dicsőségének reménységével.
A mennyei dicsőség.
18Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. 19A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. 20Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. 21De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. 22Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. 23De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény.
2és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek (Jézus) Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől (és az Úr Jézus Krisztustól). 27Velük akarta közölni Isten, micsoda fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. 17Archippusznak mondjátok meg: légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsd!
Krisztus páratlan méltósága
12és örömmel adjatok hálát az Atyának, aki a szentek sorsára méltatott a világosságban.
32Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. 26 1Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: „Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.” Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekező beszédébe. 18Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságba, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt. 9Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából,
21gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, s ezekhez hasonlók. Amint azelőtt mondtam, most megismétlem: akik ilyesmit tesznek, nem lesznek Isten országának örökösei.
5Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.