Bevezetés

Címzés és apostoli üdvözlet.

1 ¹Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, ²melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról ³– aki test szerint Dávid nemzetségéből született, ⁴de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való föltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt –, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. ⁵Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. ⁶Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai. ⁷Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás.

⁸Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak. ⁹Tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben ¹⁰mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. ¹¹Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, ¹²vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. ¹³Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran föltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogány nép között. ¹⁴Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. ¹⁵Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. ¹⁶Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére.

Az emberiség megigazulásra szorul

¹⁷Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: „Az igaz a hitből él.”

A pogányok bűnössége.

¹⁸Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. ¹⁹Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. ²⁰Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető. ²¹Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha fölismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. ²²Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. ²³Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. ²⁴Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. ²⁵Hiszen Isten igazságát fölcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Amen. ²⁶Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló
szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték föl. ²⁷Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. ²⁸Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. ²⁹Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel. ³⁰Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, ³¹oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek. ³²Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet